A HARMADIK TRILÓGIA

George Lucas a hivatalos álláspont szerint soha nem fogja elkészíteni a 7-8-9. részeket. Ennek ellenére korábban elképzelhetőnek tartottam, hogy pár év múlva mégis belevág az újabb epizódok elkészítésébe.

Amit itt találhatsz, az a 7-8-9. részek általam elképzelt történetét mutatja be. A 7. és 8. részek cselekményvázlatként érhetőek el, de a Könnyebb út ki van egészítve néhány forgatókönyvi részletességgel megírt jelenettel. A 9. rész egy teljes filmforgatókönyv lett, szélesvásznú illusztrációkkal, melyek megkönnyítik néhány jelenet elképzelését. A teljes anyagot tömörítve megtalálhatod itt (képek nélkül).

Néhány szó előzetesen (hogy később ne érjen senkit csalódás): ez a trilógia komor hangvételű, és arról szól, hogy hogyan sodródik Luke szinte észrevétlenül a sötét oldalra, majd hogyan fordul mindaz ellen, amiben addig hitt. Stílusában, méretében, hangulatában az első három és a második három rész között helyezkedik el.

Még egy nagyon fontos dolog: ezeket a történeteket úgy írtam meg, mintha az EU (Expanded Universe, vagyis a filmeken kívüli Star Wars - beleértve az összes folytatásként megjelent könyvet, képregényeket stb.) nem is létezne. Nincs Thrawn, nincs Mara Jade, nem támadt fel az Uralkodó, nincsenek a semmiből felbukkanó sötét Jedik, nincs Exar Kun. Van azonban néhány dolog, amit Timothy Zahn írásaiból tisztelettel átvettem. Ilyen az Interdictor cirkáló, Leia ikerterhessége és az ikrek neve (Jacen és Jaina). A 7. részben a cselekmény elején szintén felhasználtam Zahn néhány ötletét, a többi azonban már saját kútfőből származik.

Egy kis jelmagyarázat a forgatókönyvhöz: INT - belső helyszín, EXT - külső helyszín, O.S. - a szereplő a vásznon kívül tartózkodik, nem látjuk.
 

VII. RÉSZ: KÖNNYEBB ÚT

VIII. RÉSZ: A SÖTÉTSÉG CSÁBÍTÁSA

IX. RÉSZ: A JEDI HALÁLA

Néhány információ

Ez a kis írás számos részletet megmagyaráz, ami esetleg homályos maradt a három epizódban. Csak akkor olvasd el, ha már végeztél a 7-8-9. részekkel, vagy ha nem zavar, hogy előre megtudod a cselekmény fontosabb szálait!

1. A szereplők életéről és haláláról

Ennek a trilógiának az volt az egyik központi gondolata, hogy a galaxisban akkor lesz stabil nyugalom, ha az Erő-használók eltűnnek belőle. Mert amíg jelen vannak, mindig fenn fog állni az esélye annak, hogy valaki áttér a sötét oldalra. Tehát a trilógia végére nem maradhat Erő-használó. (Ezzel persze lehet vitatkozni. Én magam nagyon Erő-párti vagyok, ennek ellenére ezt a lehetőséget írtam meg.)

Ha megnézzük a IX. rész eseményeit, jól látható, hogy ez a követelmény teljesül. De a többiekkel miért is történik az, ami történik? Lássuk sorjában, az ikrekkel kezdve:

Jacen és Jaina: A III. részben a megszületett ikrek, Luke és Leia jelentik az egyetlen reménysugarat a rengeteg tragédia között. Itt Jacen és Jaina jelentik az Erő-használók következő generációját, egy jobb kor reményét és egy újabb sötétség veszélyét. Az egyetlen, ami a III. részben jó lett, az itt a visszájára fordul.

Csubakka: Ő az az áldozat, aki érzelmileg közvetíti számunkra az ikrek halálát. A két babával ellentétben Csubakkát már jól ismerjük hét epizód óta. Nagyon szeretetreméltó karakter, aki hűséget fogadott Solónak, és most barátja gyermekeivel elpusztul. Halálát párhuzamba lehet állítani Mira halálával a VIII. részből. Ott a feleség közeli ismerőse hal meg a birodalmiak keze által, hogy a Birodalom megszerezze az ikreket. Itt a férj leghűségesebb barátja hal meg, szintén a birodalmiak keze által. Utal arra is, hogy az Erő-használók harcában mások eszközzé válhatnak, és olyanok is elpusztulhatnak, akik nem tehetnek semmiről.

Leia: A világos oldal képviselője, aki képes szembeszállni a testvérével. A vívódás benne is megvan: anyaként igen erős érzelmi szálak fűzik gyermekeihez, és ez a hagyományos, régi Jedi-szabályok szerint tiltott lenne, mert ezek az érzelmek megnyithatják a kaput a sötét oldalhoz. Valóban, Luke nagyon jól tudja manipulálni a nővérét ezzel. Kevésbé képzett Jedi, mint Luke volt a VI. részben - esélye sincs felvenni a harcot Luke sötét kitörésével a kézlevágás után. Ráadásul azt a bizonyos csonkítást ő (Leia) a sötét oldal segítségével hajtja végre, és ezért elbizonytalanodik, bűntudata van. Luke-ot pedig ilyen érzelmek már rég nem akadályozzák. Leia halála kell ahhoz, hogy ráébredjen döntései súlyára.

Luke: Luke áttérésének okait és menetét a későbbiekben fogom kifejteni, azzal együtt, hogy ő miért nem hal meg.

Han Solo: Az Erő misztériumának nagy hangú tagadója, aki a nevéhez méltóan magányos marad a trilógia végére. Mindenkit elveszít, és mindenkit az Erő(-használók) miatt. Landóval elválnak útjaik.

Lando Calrissian: A VI. részben tisztességes útra tért kalandor a két trilógia között ismét kormányzó lett. Amikor barátai újra bekerülnek az életébe, visszalép a hadseregbe - először csak sumákolva, majd a VI. rész végére hivatalosan is.

Antir: Rendkívül tehetséges birodalmi tiszt, képességei vetekszenek Tenton admiráliséval, akinek az utódja is lehetne majd. Egyetlen dologban tér el a véleményük: szerinte felelőtlenség egy Jedit bevonni a Birodalom vezetésébe, hiszen ez egyszer már enyhén szólva kudarchoz vezetett. Kezdettől fogva ellenérzései vannak Luke-kal szemben, és elköveti azt a hibát, hogy nem Erő-használóként megpróbál szembeszállni vele, úgy, ahogy azt más, szintén nem Erő-használókkal tenné. Ezért bűnhődik meg.

Tenton admirális: Karizmatikus hadvezér, aki vezetni, és nem használni akarja a Birodalmat. Remek taktikus, aki arra számít, hogy a sötét oldal majd segíteni fogja, hiszen az Uralkodó idejében elég sokáig működött így az államrend. Ráadásul ő kézben tudja majd tartani a Jedit, és nem nő a fejük fölé - gondolta. Tévedett, és ezért elveszti a legtehetségesebb tisztjét, Antirt. Emellett szembe kell néznie Luke árulásával: azzal, hogy Luke az ő magasabbrendűnek tekintett céljai érdekében szívfájdalom nélkül feláldozza akármelyik emberét vagy hajóját. Akárcsak Vader és a Császár tették egykor.

Obra-aski: "Hatalomvágyó és korlátolt." Tipikus negatív szereplő, jó tulajdonságok nélkül, aki a végén nem utolsósorban gyávasága következtében meghal.

Derlin: Egy tehetséges köztársasági tiszt, akinek egyetlen hibája volt: túlzottan bízott Obra-askiban. Ez a hajója pusztulását okozza, de ő kitart a hídon az utolsó pillanatig.

2. Luke áttéréséről

A második központi gondolatom az volt, hogy Luke nagyon könnyen sodródhat át önkéntelenül a sötét oldalra. Ezt már Timothy Zahn is felvetette a Thrawn keze duológiájában, és már akkor nagyon megtetszett, mivel ilyesmi korábban bennem is felmerült. Jól tudom, hogy Luke egyszer már nemet mondott, amikor A Jedi visszatérben szemtől szembe került a sötét oldallal. Azonban más dolog megtagadni a sötétséget, ha az az ajtón keresztül állít be elénk, és más képességre van szükség, ha a sötét oldal titokban, szinte észrevétlenül lopakodik be a hátsó ablakon. Luke esetében elképzelésem szerint erről lenne szó. A magyarázat egyszerű: Luke-nak túl nagy a hatalma, nincs kontrollja. Ő a leghatalmasabb Erő-használó, a közemberek számára szinte határtalan képességekkel. Ráadásul Jedi, akikről sokáig úgy tudták, hogy a nép ellenségei. Luke-ot zavarja, hogy nem használja ki a képességeit, és hogy vissza kell fognia magát akkor is, ha egy csettintéssel elintézhetne dolgokat: mert nem szabad. Megértést pedig hiába is várna a politikusoktól, ehelyett kap tőlük egy jó kis hátbadöfést: kiderül, hogy ki az apja. Ez, és a szenátorok (jól megszervezett?) reakciója kibillenti az amúgy is bizonytalan egyensúlyából. A parancs ellenére elindul, hogy megtalálja a Birodalom titokzatos vezérét. A VII. rész első perceiben azzal az elmetrükkel már tett egy önkéntelen lépést a sötét oldal felé. Ezt egyre több követi: a birodalmi katona elintézése a Baraffon, a vadászpilóták megzavarása az Erővel, és így tovább. Utóbbival már a testvérét is maga ellen kezdi hangolni, ezt igazságtalannak érzi, és még mélyebbre süllyed. Az admirális nyomában járva mind többször folyamodik a sötét oldalhoz. Majdnem megöli a baraffi árulót, és a Cordeanon a droidokat is a sötét oldal segítségével intézi el. Mivel pedig egyre intenzívebben használja az Erőt, egyre kevésbé lát tisztán maga előtt. A tettei által keltett zavar eltakarja előle a jövő kilátásait, és képtelen kívülről, objektíven szemlélni a tetteit. (Lásd: Timothy Zahn.) Azt sem látja, hogy az út vége a sötét oldal - ő csak halad rajta az érzései szerint. Amikorra az admirális elé kerül, már csak egy hajszál választja el a sötétségtől. Jedi-kardját már elvesztette. Tenton jól végzi a dolgát: a kísértést tökéletesen hajtja végre. Ugyanis hiába próbálkozna azzal, hogy Luke-ot felkérje a csatlakozásra. Még Sith-ek se nagyon tudnak átcsábítani így Jediket a maguk oldalára, nemhogy egy birodalmi tiszt. Eddig ugyebár csak Dooku és Anakin átállítása volt sikeres (amiről mi tudunk), és mindkettőnél a hatalom volt a kulcsszó. Tenton alázatosan próbálkozik: ő szeretne csatlakozni Luke-hoz, és ehhez kér engedélyt. Annak pedig, akit már ennyire megkísértett a sötét oldal, ez nagyon hízelgő. "Csatlakozz hát hozzám"- mondja, és ezzel a könnyebb, a sötét ösvényt választotta - csak még nem ébredt tudatára.

Ez a tény csak a VIII. rész közepére tudatosul Luke-ban, a sernarti csata után. Előtte a Radtamnál látjuk, mit jelent az, ha valaki minden Erejét beveti egy csatában. Ennyire közvetlen módon ilyet se Palpatine, se Vader nem tett, őket ez a szint már nem érdekelte. A Köztársaságnak tennie kell valamit, mert Luke ellen így nincs sok esélyük. Ekkor jön Solo ötlete. A Sernarton egyszerűen túl sok a tényező, amire Luke-nak figyelnie kell. Egymaga még gond nélkül le tudna jutni, de egy aszteroidamező közepén manővereztetni egy flottát - ez már sok neki. A tehetetlensége dühöt szül, és ez csak fokozódik a csata során, így süllyed egyre mélyebben a sötét oldalba. Amikor Wedge véletlenül kilövi a gépét (ami a TIE-Anvanced-ek egy korai verziója), zuhanás közben is megpróbálja megállítani a megállíthatatlant. A roncsok közül már egy olyan Luke lép (biceg) ki, aki tudatosan választotta a sötét oldalt. Így már megszűnnek az eddigi korlátai is. Fizikailag a csata során egyre rosszabb állapotba kerül, de Ereje egyre hatalmasabb, ahogy egyre közelebb jut a sötét oldalhoz. Fizikai mélypontja egyben Erejének csúcspontja itt: leránt az égről egy járművet, a pilótáját több méternyire maga mögé vágja, katonákat fojtogat, és el is tud menekülni - úgy éli túl a Köztársaság támadását, hogy még fénykardja sincs. A sötét oldal segített neki, de elvesztette a lábait. Amikor meggyógyul, és elkészíti új kardját, már szőröstül-bőröstül a sötétségé, az átmeneti időszak véget ért. És már új célja van: maga mellé állítani Leiát és később a gyermekeit is. Tervében felhasználja testvére bimbózó Jedi-képességeit is, ahogy Vader tette vele régebben. Elraboltatja az ikreket, akiket eszközként akar felhasználni. Sikerrel jár: nővére megjelenik a Tewriimen, és még harcra is tudja ingerelni. A beavatkozó Solót egy röpke villámlással elintézi. Azoknak, akik maguk nem Erő-használók, ennyi is sok - Han eszméletlenül terül el. Csubakkát képes lenne már most megölni, innen is látszik, hogy teljesen leszámolt korábbi énjével. Az egykori barátok már tényleg nem jelentenek számára semmit - valóban, ha valaki befogadta a sötétséget, az igen gyorsan rátelepszik a lelkére. Az összecsapás végén Luke hagyja, hogy Leiáék elmeneküljenek, de csak azért, mert érzi, hogy korai még az idő. Az ikrek elvesztése azonban majd megérleli testvérében a sötétséget. Neki csak ki kell várnia.

A IX. részben Luke sokáig nem bukkan fel: gyakorlatilag a film első felében mindössze pár másodpercig szerepel. A háttérből csak a történet közepén lép előre. Tenton admirálishoz fűződő viszonya megváltozott, az admirális tart tőle, kezd megijedni a hatalmától. Már nem tudja kordában tartani, ahogy egykor gondolta. Luke már nem is foglalkozik a Birodalom harcaival, ő is felülemelkedik ezen. Közeledik ahhoz a szinthez, amin Vader állt. Elképesztő sötétséggel fordítja egymás ellen az Antir által ráküldött rohamosztagosokat, és felsőbbrendűen kineveti őket. Élvezi a sötétséget, amiben létezik. Kegyetlenül kivégzi Antirt és beosztottjaikat, és átveszi a Birodalom irányítását. Immár korlátlan úrnak tűnik, egy újabb Császárnak. Csapdát állít Leiának, és úgy mellékesen a Köztársaságnak. Ekkor, ezen a ponton jelenik meg két szellem: Anakin és Yoda. Megpróbálják észhez téríteni Luke-ot, de kudarcot vallanak. Anakin elmondja azt, amit Obi-Wan okosan elhallgatott Luke elől a klasszikus trilógiában: ő, Anakin ölte meg Luke anyját. Ez képes elbizonytalanítani Luke-ot, de a sötét oldal befolyása erős: úrrá lesz az elbizonytalanodáson, és folytatja, amit elkezdett. Amikor találkozik a nővérével, mindketten megpróbálják egymást átállítani. Luke nagyon jól érvel, és elbizonytalanítja Leiát, hiszen olyan dolgokat vág a fejéhez, amiket ő maga is megfogalmazott már. Ráébreszti, hogy Leia nem a Köztársaságért cselekszik, hanem a saját céljaiért, amiket a közérdek elé helyezett. Leia pedig ezt meg is mondta Hannak korábban, a Coruscanton: "Ezt nem a Köztársaságért kell megtennünk, Han, hanem a gyermekeinkért. Jacenért és Jaináért." Solót pedig eleve kevésbé motiválta a Köztársaság: "Ehhez nekünk semmi közünk." Tehát Leia is ott egyensúlyozik a két oldal között, csak a megfelelő irányba kell billenteni - erre pedig az ikrek igen alkalmasak, remekül beleférnek a lelki terror eszköztárába. Luke persze nem csak eszközként tekint rájuk: ő szereti az ikreket, amennyire ez a sötét oldalon lehetséges. Hanékkal már rég nem törődik, kikerültek az ő világából. Az átállítás nem sikerül, és a végeredmény mindkét fél részéről egy sötét kitörés. Leia védekezni kényszerül, ami aztán a sötét oldallal támogatott offenzívába csap át, és a vége egy lecsapott kéz. Ez kijózanítja Leiát, és ugyanakkor őrült dühbe gurítja Luke-ot. Most tőle láthatjuk meg, mit jelent az igazi sötét Erő, amint fél kézzel legyőzi húgát. Ekkor már rég nem az átállítás terve jár a fejében, sőt, semmi nem jár a fejében, csak a mindent elsöprő gyűlölet. Ekkor robban fel a Falcon, és Leia megérzi gyermekei halálát. Luke a dühöngése miatt még nem érzi, de a tétovázást kihasználja, és villámokat szór testvérére. Hosszú percekig könyörtelenül kínozza. Amikor végre lecsillapodik a dühe, akkor érzi csak meg, hogy mi történt az ikrekkel. Ez végképp észhez téríti. Most jut el a tudatáig az, amiről Anakin beszélt: "A sötét oldal azt akarja, ami neked a legdrágább, és nem enged helyet másnak a szívedben." Luke-nak egyedül ők hárman értek valamit, és most kettejük miatta pusztult el. De talán a harmadikat, a testvérét, akit a legjobban szeretett, még meg lehet menteni. Megpróbálja meggyógyítani, ahogy korábban Bentől látta, és ahogy ő is tette vele a VII. rész elején a Baraffon - ám ekkor kapja a legnagyobb pofont. A Erő sötét oldala, amire oly önhitten támaszkodott, nem engedelmeskedik neki, hiszen gyógyítani nem lehet vele. A világos oldalt már eltaszította magától, és ebben a helyzetben nincs segítség ott, ahol ő van. Kénytelen végignézni testvére halálát, akit ő maga ölt meg. Ezzel Anakin utolsó mondata is új értelmet nyer: "Végső önhittségemben én okoztam Padmé halálát ... akit pedig mindenkinél jobban szerettem a világon." Ahogy Yoda mondta, a sötét oldalról nincs visszaút, vissza tehát nem állhat. Csak egy lehetősége van: el, messze mindentől és mindenkitől. Távol az Erőtől. Élete hátralevő részét bűnbánatban, visszavonultan éli le a Tatuin sivatagjában. Önként tér vissza oda, ahonnan mindig el akart szabadulni. Lemond az Erőről is, már nem használja többé. Egykori mestere, Yoda még egyszer, utoljára megjelenik neki. Már nem beszélnek - nincs miről. Luke elfordítja a fejét, és ez elegendő válasz Yodának. A trilógia végére tehát életben maradt ugyan egy Erő-használó, de ő már lelkileg halott. A világos oldalra nem tud visszatérni, a sötét oldalra pedig nem akar.

3. Az egyes epizódokról

A Star Wars-filmeknek van egy jól meghatározott alapszabásuk. Az elején viszonylag hamar van egy kis akció, majd a végén egy jóval hosszabb. Ebben mindig több szálon zajlanak az események, és van benne legalább egy fénykardpárbaj. Az utolsó percek már ismét nyugodtabbak.

A VII. rész nem egy szokványos Star Wars-epizód. Egyrészt nincs a végén fénykardpárbaj, és ebben egyedülálló az összes film között. Viszont nem lett volna indokolt beletenni egy ilyen küzdelmet, hiszen csak Luke és Leia jöhetnek számításba ellenfelekként - ennek pedig még nincs itt az ideje. Kárpótlásként Luke-ot megizzasztják a droidok a Cordeanon, és ott a terveim szerint egy olyan Jedi és droidok tömege közti küzdelmet láthatnánk, amilyet eddig még soha. Főleg, mert Luke nem ódzkodik a drasztikus Erőhasználattól. Páran kifogásolhatnák, hogy miért pakoltam bele droidokat ebbe a részbe, hiszen nem ide valók, hanem az első háromba. Nos, a válasz egyszerű: az már kiderült a Baraffon is, hogy a rohamosztagosok nem jelentenek ellenfelet valakinek, aki Luke szintjén van. Emberek nem is tudnák meglepni, mert nem csak a veszélyérzete lépne működésbe, de megérezné a katonákat és azok gondolatait is. Így pedig könnyen egymás ellen fordíthatná (vagy legalább megpróbálhatná) őket, hogy elmenekülhessen. Ezt az admirális nagyon jól tudja, ezért használ droidokat. Antir pedig itt hibázik a IX. részben. Többek között szintén a végső párbaj elmaradása miatt került bele a sztori elejébe egy kardos gyakorlás, de ezzel a két testvér kapcsolatát is be akartam mutatni, valamint el akartam varrni néhány szálat, amit az EU-ban felvettek. A Könnyebb út címében és történéseiben is a Baljós árnyakkal és az Új reménnyel mutat némi párhuzamot.

A VIII. rész igazodik legtökéletesebben a Star Wars-filmek alapszabásához. Erősen emlékeztet A Birodalom visszavágra és A klónok támadására, erre rímel a címe is: A sötétség csábítása. A főszereplőkkel történő dolgok inkább az V. részhez hasonlítanak, míg a politikai szál a II. részre emlékeztet. Mivel Luke ebben az epizódban választja végérvényesen a sötét oldalt, mutat némi párhuzamot A Sith-ek bosszújával is.

A IX. rész megint eltérő lett. Olyanra írtam meg, hogy a lehető legjobban tetsszen nekem. Mindent beleraktam, amit én szeretnék látni egy Star Wars-filmben: birodalmi hajógyárat, víz alatti csatát, egy olyan helyszínt, mint a Weretas, és hatalmas űrcsatát a végén, hogy csak néhányat említsek. És mindent elmondattam a szereplőkkel, amit szerettem volna, ha elhangzik. Többek között ehhez írtam meg Elwindel karakterét, aki a legkedvesebb új szereplőm. Azt mondhatnánk, hogy ez az epizód A Jedi visszatér negatív tükörképe: minden, ami ott jól alakult, az itt az ellentétére fordul. Ott az Executor pusztul el, itt az Evander. Ott győznek a lázadók a birodalmi felségterületen, itt vesztenek. Ott a gonosz hal meg a végén, itt a jó. Ott megmenekül Han a fogságból, itt az ikrek nem. A klasszikus esetben ugyanis a történet elején vissza kéne szereznie Leiáéknak az ikreket, ahogy kiszabadul Palpatine és Han is a III., illetve a VI. részben. Itt nem így történik, sőt, az eddigi összes résztől eltérően két főszereplő egyáltalán nem vesz részt akcióban a film első felében. Ennek nagyon fontos jelentősége van, rávilágít egy másik útra, amin Elwindel jár. A nem főszereplőkkel viszont akad egy csomó akció, hiszen háború van, ráadásul két egyenrangú fél között (ami eddig szintén nem volt, ha jól emlékszem). Hatalmas erejű mindkettő, és nem is győzhet egyik sem a másik fölött, legalábbis döntő győzelmet nem arathatnak. Harcuk kiegyenlített: a film első felében két birodalmi, és két köztársasági támadás zajlik le. Mindkét fél nyer is és veszít is egyszer, így jár a harci szerencse körbe-körbe. Han és Leia pedig kívül vannak ezen a körön. A titokzatos Elwindel, aki "úgy beszél, mint egy Jedi-mester", és egy „öreg barátjától” tanult sokat, nagyon fontos igazságokat mond Leiának a hegytetőn. Ez az első alappillére a kilencedik résznek, a cselekmény első harmadának végén. A második épp a történet felénél van: Han és Leia beszélgetése a Coruscant-on az ikrekről és Luke-ról. Az utolsó a cselekmény második harmadának végén van Luke, Anakin és Yoda között. Ez a legfontosabb jelenete a filmnek, de talán az egész trilógiának is. (Ezt követően azonnal felpörögnek az események, jelezve, hogy minden, aminek el kellett hangzania, elhangzott már. Csak a végső összecsapás van hátra.) Elwindel szavai után következik egy zenés montázs, ami a háború pusztításának képét próbálja kozmikussá, egyetemessé tenni. A film felénél lehetőség nyílik arra, hogy megszakítsák a körözést: a Köztársaság megtudja Had Abaddon koordinátáit. Kiderül azonban, hogy ez is csak egy csapda, amit Luke eszelt ki. Ráadásul nem is a Köztársaságot akarja itt legyőzni, ez mellékes számára a valódi zsákmány, Leia mögött. A bolygó felszínén ismét találkozik a két testvér, és ők is elkezdik ezt a személyes "körözést". Mindkettő megpróbálja átállítani a másikat a maga oldalára, majd harcolni kezdenek. Ezután újabb átállítási kísérletek következnek, melyek szintén kudarcot vallanak. A kör itt is bezárult, csak úgy lehet feloldani, ha az egyik fél meghal. (A párbajuk során lejátszódó gondolatokat lásd fentebb.) A párbaj előtt némi szárazföldi akciót látunk, mellette pedig még két szál fut: Hanék kommandózása a csillagrombolón, és a legnagyobb űrcsata, amit a IV. rész óta láthattunk. A végén a Birodalom arat győzelmet, de ezzel csak visszaállítja az egyenlő erőket (leszámítva persze az Evander pusztulását, de abból lehet többet is gyártani). Katonailag a helyzet a következő: eddig a lázadásnak voltak jobb vadászgépei, és a Birodalomnak voltak jobb csatahajói. Mostanra a Köztársaság kifejlesztett egy roppant ütőképes hajóosztályt, és a birodalmiaknak is van egy remek vadászfajtájuk: itt is beállt az egyensúly. A történet végén utalok rá, hogy Mon Mothma minden erejét beveti, hogy békét teremtsen, mert látja a harc eredménytelenségét. A zárókép azonban ennek a tervnek a (legalábbis kezdeti) kudarcát mutatja: egy újabb hatalmas csatát. És a Csillagok háborúja szereplőiből Landót leszámítva már csak a két droid maradt ott, hogy ezt végignézze.

4. A nevek eredetéről

Bolygónevek:

Baraff: nincs jelentősége, csak úgy eszembe jutott.

Cordean: ez is.

Had Abaddon: ez volt a Coruscant eredeti neve Lucas elképzelései szerint.

Radtam: a Duel Of The Fates szanszkrit kórusának egyik szavát, a Rahtahmah-t torzítottam el.

Tewriim: az angol tower (torony) szó torzítása, ahol a két i szintén a magas épületekre utal.

Sernart: az angol servant (szolga) kifacsarása. ('With each passing moment you make yourself more my servant.' - "Minden múló pillanat egyre inkább szolgámmá tesz.") A Mustafar megfelelője ebben a trilógiában: mindkettő igen aktív geológiailag, és mindkettőn egy sötét lovag születik.

Hapspir: utalás Timothy Zahn művére, ahol egy négyszavas kód egyik tagja (Hapspir, Barrini, Corbolan, Triaxis).

Aquis: a vízre való utalás egyértelmű, emellett hasonlít a IV. rész legkorábbi forgatókönyveiben fellelhető bolygónévre, az Aquiliára. Ez lett volna eredetileg az Alderaan, Leia szülőhazája, amelyet megmentettek volna.

Weretas: egyrészt a latin veritas (igazság) torzítása, arra utalva, amiket Elwindel mond Leiának a hegytetőn. Másrészt a Vértes hegység nevének eltorzítása, merthogy nagyon szeretek ott túrázni. :) Weld barlangjának környezete egyébként a Meleg-Mányi-völgy pontos leírása (a méretektől eltekintve), amely a Mecsekben van.

Személynevek:

Elwindel: csak azt akartam, hogy lágy, dallamos hangzású nevet kapjon kedvenc karakterem.

Weld: ez meg hasonlít Elwindel nevére. Nem véletlenül...

Tenton: a tento- latinul kísértést, próbát jelent. Arra a szerepre utal, amit Luke életében játszik az admirális. Már megírtam a VII-VIII. részek cselekményvázlatát, és a IX. rész forgatókönyvének első verzióját is (tehát gyakorlatilag szinte az egész sztorit), amikorra eszembe jutott ez a név. Az sem véletlen, hogy nemigen hangzik el sehol.

Gerion: történelmi név, de nincs összefüggésben az eredeti viselőjével, csak megtetszett a hangzása. Ugyanez igaz az Evanderre is.

Mira: róla csak annyit, hogy semmi köze Marához… :)