Először is, mesélj nekünk egy kicsit arról, hogy hol születtél, hol nőttél fel?

26 éves magyar PhD hallgató vagyok, egy csendes, alacsony hegyek övezte városban születtem, egyedüli gyerekként a családban. Kiegyensúlyozott gyerekkorom volt, rengeteg baráttal. A helyi általános iskola elvégzése után az ottani gimnáziumba jártam; nagyon jól éreztem magam, szabadidőmben pedig gyakran tettem kirándulásokat a közeli hegyekbe. Hatalmas változás állt be az életembe, amikor felköltöztem Budapestre (Magyarország fővárosáról van szó), hogy megkezdjem egyetemi tanulmányaimat.

Van bármilyen emléked a kommunizmus időszakáról? Szerinted hogyan hatott e rendszer térhódítása Magyarországon a Csillagok Háborúja ottani nézettségére?

Kissé fiatal vagyok ahhoz, hogy igazi emlékeim legyenek erről az időszakról. Igazság szerint, Magyarországot ekkoriban a „Legvidámabb Barakk” néven emlegették, amely hűen tükrözi, hogy mi sokkal inkább a szebbik oldalát tapasztaltuk meg a rendszernek, szemben például néhány szomszédos országgal. Ráadásul a gyerekkor egyébként is hajlamos megszépíteni az emlékeket.
Bár jómagam csupán 1997-ben ismerkedtem meg a Csillagok Háborújával, azért hallottam történeteket az akkori időszakról. A rendszer legnagyobb hatása a filmekre mindenképpen az epizódok moziba kerülésében nyilvánult meg. Minden egyes Star Wars rész ugyanis három évvel a premier után került vetítésre Magyarországon. Példának okáért az „Egy új remény”-t csupán 1980-ban kezdték el sugározni a mozik, ráadásul feliratosan. Az első szinkronos Csillagok Háborúja film a Birodalom Visszavág volt. A merchandizing pedig még ártatlan gondolatként sem jelent meg Magyarországon. Lehetett vásárolni néhány hamis SW játékot, kártyát, sőt, a három könyvet is, melyek a „Kozmosz Könyvek” elnevezésű Sci-Fi sorozat részeként jelentek meg - ennyi volt az egész.

És mi a helyzet most? Megélénkült már a Star Wars merchandizing Magyarországon?

A helyzet most már sokkal fényesebb, mint volt, bár még mindig lenne hova fejlődni. Nem mondhatnám, hogy személy szerint nagy vásárlója lennék a csillagok háborújás termékeknek, de az ember akaratlanul is összehasonlítja a felhozatalt a szomszéd országok kínálatával, és tapasztalataim szerint itthon sokkal szerényebb a választék. Példának okáért, a Baljós Árnyak után hatalmas visszaesést mutatott a Star Wars könyvek hazai piaca (éveken át egyetlen új könyv sem jelent meg a témában). Most, hogy a saga lezárult, a helyzet kezd normalizálódni, hiszen kettő igen jó minőségű Luceno-könyvet is kiadtak, és ez remélhetőleg csak a kezdet. Persze az Internet hatalmas segítséget jelent, hiszen ezen keresztül szinte bármit megvehet az ember. Azonban akadnak kivételek is: a starwarsshop.com ellehetetlenítette a magyar vásárlókat azzal, hogy semmit sem hajlandó az országunkba szállítani. Egyszerűen kitiltották Magyarországot. Remélem, idővel változtatnak ezen.

Beszélnél arról, hogy mivel foglalkozol a civil életben? Mivel töltöd a szabadidőd?

Persze, szívesen. Biológus vagyok, és idén fejezem be PhD-s tanulmányaimat. Ebből kifolyólag meg kell írnom a disszertációmat, valamint készülnöm kell a záróvizsgára, ami elég kevés szabadidőt hagy az embernek. (Ezt egyébként az oldalam frissítésének gyakoriságából is leszűrheti az érdeklődő…) Mindenesetre, ha van egy kis szabadidőm, szívesen találkozom a barátaimmal, vagy épp kirándulok, olvasok, stb.

A képeidet nézegetve világos számomra, hogy rendkívüli jelentőséget tulajdonítasz a precíz kompozíciónak. Folytattál valaha is művészeti irányú tanulmányokat?

Jól látod: valóban fontosnak tartom a kompozíciót, amikor képet készítek. Igazából ez egyike a képkészítés két legjelentősebb elemének (a másik a színösszeállítás). Azonban sohasem vettem részt művészeti vagy képszerkesztési tanfolyamon. Csupán szeretem nézni híres festők, fényképészek képeit, és próbálok ezekből annyit ellesni e téren, amennyit csak lehet. Persze fontos a rutin is: már tíz éve gyakorolom a képkészítést, ezalatt körülbelül 7-800 képet készítettem már, melynek nagy része (több mint 400) a weboldalamon is fellelhető. A többi volt a korai szárnypróbálgatás.

Mikor és hogyan kezdtél el montázs-összeállítással foglalkozni?

Az első háttérképemet 1998-ban készítettem el, méghozzá a Microsoft Paint program segítségével. Egyéb képek mellett főleg Drew Struzan Special Edition posztere ihletett meg, azonban pechemre a kézügyességem finoman szólva sem tartozik az erényeim közé, ezért fordultam a számítógépes technikák felé, hogy a fejemben kirajzolódó képeket életre hívjam.

Ha az ember összehasonlítja a korai munkásságodat a mostanival, egyértelmű fejlődést, fokozatos kibontakozást fedezhet fel. Hogyan készíted a képeidet?

Amikor régen elkezdtem képeket készíteni, egyetlen célom volt csupán: minél több képet egymás mellé tenni, mert összességében sokkal kifejezőbbek és szebbek, mint külön-külön, szétválasztva. Akkoriban nem igazán érdekelt a kompozíció. Mostanra viszont sokkal inkább a kép mondanivalója került a középpontba. Jó képet készíteni már nem elég; fontos, hogy legyen konkrét mondanivalója, közvetítse a megjeleníteni kívánt hangulatot a néző felé. Mindemellett persze továbbra is lényeges, hogy szép legyen.
Mivel nincs sok szabadidőm, igyekszem globális témákat megragadni, amelyeket jól felépített, komplex poszterekkel próbálok feldolgozni.

Egy filmben, úgy vélem, három fő dimenziót különböztethetünk meg. Ez a három a tér az, idő és a hang. A "tér" tulajdonképpen nem más, mint egy képkocka. Ezek rendelkeznek saját kompozícióval, színösszeállítással, de a történetet önmagukban nem adják át: az a képek időbeli váltakozásán keresztül zajlik - itt jelenik meg az idő dimenzió. Képek sorozata ebből következően mindig több mondanivalót hordoz, mint a képkockák. A harmadik dimenzió pedig a hang: zene, effektek, zajok, amelyek a történet nyomatékosítására, mélyítésére szolgálnak.
Amikor montázst készítesz, a három dimenzióból csupán egy áll rendelkezésedre: a tér. Ahhoz, hogy túllépj ezen a korláton, és átadhass valamilyen mondanivalót, olyan módon kell megszerkesztened a képet, hogy az az idő pörgésének (és esetleg a hang észlelésének) illúzióját adja a néző számára. Ehhez nyújt segítséget a képkomponálás és a színek precíz megválasztása. Az elemek sorrendbe helyezése (vonalakra, görbékre) gyakorlatilag úgy vezeti a néző szemét az alkotáson, mintha egy mozgóképet látna. A színek megfelelő használata amellett, hogy kiemeli a kulcsfontosságú részeket, átadja a kép hangulatát. A fent említett két tényező mellett azonban nem árt megemlíteni a szimmetriát is. Ez rendkívül fontos elem, hiszen maga a saga is szimmetrikus. Míg az Anakin – Vader poszterpároson a kompozíciót leginkább arra használtam fel, hogy átadjam a képelemek sorrendiségét, és kiemeljem a történet egyes kulcsmomentumait, addig a „Forbidden Love” című képemen a színek és a képelemek az „Across the Stars” zenei téma különböző részeit próbálják bemutatni.

Miután kiválasztottam a képem témáját, mindent gondosan eltervezek a fejemben: kiválasztom azokat a képelemeket, melyeket fel kívánok használni a képszerkesztéskor, majd összállítom a kép vázát. (Néha szabadkézzel is készítek egy-egy piszkozatot.) Ekkor választom ki a színvilág alapjait is. Ezután kezdődik az alkotási fázis. A kép 70%-a pár órán belül elkészül: ekkor még szoktam változtatni a mondanivalón, ekkor ugyanis a színek és a képelemek visszahatnak a kompozícióra. Ezt követően tartok egy kis szünetet, majd addig dolgozom, míg a kép 95%-osan kész nem lesz. Ekkor szoktam "lecsiszolni" a képet, újragondolni a színösszeállítást, valamint lecserélni a kép néhány elemét,ha szükséges. Végül pedig befejezem: ráteszem a logót, az epizódjelölést és az aláírásomat, kijavítom az apróbb hibákat, stb. Miközben dolgozom, általában John Williams fülbemászó dallamait hallgatom – egyrészről gyönyörűek, másrészről pedig megfelelő hangulatba hoznak.

Melyik a kedvenc képed?

A legtöbb látogatóm számára a sagaposzterem a kedvenc, de nálam ez a második helyre szorul. A Csillagok Háborúja ugyanis túl komplex ahhoz, hogy minden elemét egyetlen poszterbe sűrítsük. Pontosan ezért szeretem oly nagyon a még befejezetlen „Locations of Episodes I-VI” posztersorozatomat, mivel itt két tucat gondosan megszerkesztett kép segítségével próbálom átadni, mit is jelent számomra a Saga. Közben a sorozat tagjai önmagukban is megállják helyüket. (A Geonosisról, Kaminoról és Naboo-ról készült posztereket – ez utóbbi esetben az Episode I-es és Episode III-as alkotásra gondolok – különösen szeretem.)

De hogy visszatérjek az eredeti kérdésre: a kedvenc képem a „Vader’s Triumph”, ugyanis ez a leginkább absztrakt alkotásom. Itt Vadert egy olyan szimbolikus környezetbe illesztettem bele, melyet lelkének és ambícióinak jelképrendszeréből állítottam össze. A képet áthatja a központi szereplő, a mű minden egyes eleme róla szól: a figura éppúgy, mint a környezet, melybe helyeztem. Ez utóbbi jelképezi a dühét, a gyűlöletét, a hatalomvágyát, a sötét oldalt. Ez a kép egyúttal arra is jó, hogy bemutassa, milyen különböző szinteken lehet értelmezni egy-egy képem mondanivalóját. Egy felületes szemlélődő számára ez egy remek Vader-poszter. Tökéletesen mutatja a Sötét oldal hatalmas erejét. Ha azonban mélyebbre hatolsz a képben, és próbálod más szinten is értelmezni, észreveheted, hogy Vader áll a középpontban, s minden képelem a sisakjára tereli a figyelmet. Metaforikusan tehát ő áll az univerzum középpontjában, pontosan úgy, ahogy azt a Sith-ek filozófiája kimondja. A póz, melyben ábrázoltam, szinte ontja magából az erőt, mely jellemzi Vadert. Ez az erő egyrészt a sötét oldal hatalmából származik (melyet vörös fénykardja jelképez), másrészt a birodalmi flottára támaszkodik (melyet a csillagrombolók jelképeznek a feje fölött). Mustafar vörös és fekete színei a Vader mögött húzódó kékséggel együtt a Sith végtelen dühét és fagyos kegyetlenségét tükrözik. És ez így egy teljes kép.
De még ennél is mehetünk mélyebbre. Van ugyanis két rejtett figura a képen, mely még komplexebbé teszi a posztert. Az egyikük az ifjú Anakin Skywalker, akinek a fejét a lávakitöréstől jobbra rejtettem el, a felhőkben, ahogy szomorúan figyeli páncélba zárt öregebbik énjét. (Megjegyzem, elég nehéz észrevenni, arcának egyik fele ugyanis fekete.) A történet ezáltal mélyül tovább: egyszerre látjuk a fényes kezdetet és a sötét véget, mely egyfajta drámai, hátborzongató hangulatot kölcsönöz a képnek. „Van még benne jóság!”
A másik rejtett elem a bal alsó sarokban található: Anakin gépkeze, ahogyan az Episode III-ban láttuk azt követően, hogy a fiú megégett a Mustafaron. Vader fénykardja egyenesen rámutat. Ez egy újabb értelmezést ad a képnek: Vader pozíciója egyfajta szembehelyezkedést jelez azokkal szemben, akik belekényszerítették a sisakba és a géptestbe, s nem mellékesen egyúttal a bosszú ígéretét is hordozza. Természetesen, ha ez az értelmezés valakinek nem tetszik, nyugodtan figyelmen kívül hagyhatja, hiszen ezért is rejtettem el ezeket az elemeket. Igyekeztem úgy elhelyezni őket, hogy ne bontsák meg az egyszerűbb változat kompozícióját. Engem viszont boldoggá tesz a tudat, hogy ott vannak. Szerintem ez a kép jeleníti meg legjobban Darth Vader összetett figuráját.

És ha mások képeiből kellene választanod, melyik Csillagok Háborújához kötődő alkotást emelnéd ki?

Ahogy arra utaltam korábban, nagyon szeretem Drew Struzan posztereit, de emellett Tsueno Sanda festményei, Jason Palmer Padmé képe, valamint Yanick Dusseault digitális hátterei is (melyeket az Episode III-ban használtak fel) nagyon tetszenek. De ha egyetlen képet kellene kiemelnem, akkor meglepő módon azt az 1997-es kékes Pepsi-posztert említeném, mely az SE kiadásakor jelent meg. Vader sisakja van a háttérben, az előtérben pedig egy űrcsata. Valójában igen egyszerű kép, de számomra rengeteget jelent. Emlékeztet a gyerekkoromra, az első Star Wars-élményemre, valamint első próbálkozásaimra a montázskészítés terén. Ez a kép a falamon mindig eszembe juttatja, hogy valami hasonlót szerettem volna anno én is készíteni. Azóta is őrzöm. icon1.gif

Van kedvenc képkészítőd azok közül, akik Star Wars témában alkotnak?

A sort természetesen Drew Struzannal kezdem, imádom az SE és prequel posztereit. Az Episode V és Episode II kapcsán készített képei a kedvenceim. (Az Episode III-as képénél viszont úgy éreztem, hogy valami nem stimmel. Mintha két különböző kompozíciót próbáltak volna egymásba olvasztani, azonban így a kép egyensúlya megbillent.) Aztán nem mehetek el szó nélkül Steve Anderson munkássága mellett sem: az ő korai alkotásai, mint pl. a Klónok könyvborítója, nagy lökést jelentett a képkészítések felé. Fantasztikus élmény volt találkozni vele a Celebration Europe-on tavaly. Ugyanitt volt szerencsém megtekinteni Tsueno Sanda festményeit, amelyek szintén lenyűgöztek. Komplex kifejezőkészség és csodás színek jellemzik az alkotásait.

Mikor lettél Csillagok Háborúja rajongó?

15 évesen láttam a Csillagok Háborúja felújított verzióját, még 1997-ben, ez volt tehát az első filmes élményem a sagával kapcsolatban. Olvastam már korábban a filmregényeket, szerettem is őket, de rajongóvá sohasem tettek. Hanem aztán, amikor megláttam beúszni a mozivászon közepére a hatalmas csillagrombolót, amint az apró koréliai korvettet üldözi, majd pedig szembetalálkoztam Darth Vaderrel, már nem volt visszaút. Aztán két évre rá már láthattam is a Baljós Árnyakat: sokkal kevesebbet kellett rá várnom, mint sok más rajongónak. A második rész után nyilvánvalóvá vált számomra a saga komplexitása, s ezáltal újból erőre kapott a lassanként elapadó lelkesedésem. Szeretem a komplex dolgokat. icon1.gif

Itt szeretném megemlíteni, hogy tavaly lehetőségem nyílt bemutatni a képeimet a Celebration Europe-on, mint a hat meghívott rajongó képkészítő egyike. Az egész show páratlan élményt nyújtott, a kiállításomtól függetlenül is.

Mit szeretsz leginkább a sagában? Hogyan építed ezt bele a képeidbe?

Számomra a saga a Jó és a Gonosz örökös harcáról szól. Arról, hogy felelősséget kell vállalnunk a döntéseinkért, valamint arról a küzdelemről, melyet azért vívunk, hogy a számunkra kijelölt úton maradhassunk egész életünkben. Úgy vélem, hogy ez a legérdekesebb mondanivalója a Csillagok Háborújának. Véleményem szerint az Erő nem más, mint Isten személytelenített megtestesítése, ami egyfajta útmutatást, a gondviselést jelenti a szereplők számára. Gondoskodik a legapróbb élőlényekről abban a messzi, messzi galaxisban. Van saját akarata, bár ezt igen nehéz látni és értelmezni, még az Erő-használók számára is.
A filmben jó és gonosz két szinten jelenik meg: egy belső és egy külső szinten. A külső szint maga a galaxis: a hanyatlás szélén álló Köztársaság helyét átveszi a könyörtelen Birodalom. Ennél azonban sokkal érdekesebb a belső szint: ez pedig Anakin. A fiúnak minden adottsága megvan ahhoz, hogy az univerzum legnagyobb hőse legyen, de képtelen szembenézni saját félelmeivel, képtelen legyőzni azokat, míg végül azok pusztítják el őt: először a lelkét, majd a testét. De itt nincs vége a történetnek. A szeretet ugyanis képes megmenteni még ekkor is; lehetőséget ad számára, hogy visszatérjen a helyes útra, s Kiválasztottként betöltse sorsát a galaxisban. Ez adja a Star Wars igazi esszenciáját. Ezt leginkább a Vader/Anakin poszterekbe építem bele, s azt hiszem, pontosan ezért állítom őt oly gyakran képeim középpontjába. Például egy háromrészes sorozatot is készítettem arról, hogyan áll át Anakin a sötét oldalra („Path of Choice”), s a már említett „Vader’s Triumph” kép is ennek a történetnek egy részét ragadja meg és mutatja be egy szimbolikus környezetben.

Láttam már néhány munkádat az Insiderben is. Kaptál valaha bármilyen hivatalos megkeresést a Lucasfilm partnereitől a képeiddel kapcsolatban?

Igen, tavaly volt rá esély, hogy a kibővített sagaposzterem hivatalos licenszt kapjon. Az Official Pix vezetője vette fel velem a kapcsolatot, szerette volna ugyanis publikálni ezt a képet. El is küldte a Lucasfilmnek, hogy megszerezze a beleegyezésüket, akik ezt követően kértek tőlem néhány apróbb változtatást a képen (a tükrözött figurákat vissza kellett tükröznöm). Meg is tettem, sőt, mivel előzőleg számos visszajelzést kaptam a rajongóktól, ezek alapján néhány további módosítást is végrehajtottam. Elég sokan láttak el tanácsokkal a poszterrel kapcsolatban, s ezek közül néhány beleillett az eredeti elképzeléseim közé. Ilyen volt például a Wedge – Zev cserére vonatkozó kérés, amelyet magam is szerettem volna, de csak azt követően tudtam megoldani, hogy megfelelő nyersanyagot szereztem Antillesről. Hasonlóan jó ötletnek bizonyult az Episode IV-es Leia Episode VI-osra cserélése, ami magamtól eszembe se jutott volna.
Tehát, miután ezen kérések egy részét beleépítettem a képembe, s a kért változtatásokat is elvégeztem (összesen tíz módosítást jelentett ez), újra elküldtem a posztert a Lucasfilmnek, akik azonban pár héttel ezután leállították az egészet, mindenféle indok nélkül. Így tehát most nincs folyamatban semmiféle hivatalos ügy.

A TeeKay magazin mostani száma a Star Wars humoros oldalának jegyében készült. Melyiket tartod Te a legmulatságosabb jelenetnek a Csillagok Háborújában?

Mindig is szerettem Han vicces beszólásait, főleg a negyedik részből, valamint a droidok poénjait a Sith-ek bosszúja elejéből, de a kedvenc jelenetem e téren mindig is az lesz, amikor Jar-Jar nyelvét véletlenül elzsibbasztja Anakin suhanójának energianyalábja a Baljós Árnyakban. C-3PO kommentárja („Ez a teremtmény kicsit… különös”) még viccesebbé teszi az egészet.