A III. rész sokadik megnézése után úgy éreztem, megérett az idő a film részletes kritikáját megírni, ha már egyszer korábban tüzetes vizsgálat alá vetettem a forgatókönyvet is. Mivel számomra igen fontos a filmzene, ennek kiemelt szerep jut a véleményemben.

Jelenleg még csak a kritika felé érhető el (Anakin átállásáig veszem sorra az eseményeket), a másik felét később fogom feltölteni.

Film- és zenekritika

Film- és zenekritika. Kissé furcsa párosítás. Terjedelme alapján ennek a huszonvalahány oldalnak inkább az elemzés kategóriába kéne tartoznia. Azért döntöttem mégis a fenti megfogalmazás mellett, mert ez az írásom erősen szubjektív (főleg a forgatókönyv elemzésével összehasonlítva), míg az „elemzés” kifejezés valamennyire magában foglalja a tárgyilagosságot is.

A történet, a képek, a hangok, a zene

A történeti szálról nem nagyon fogok írni, inkább a többire összpontosítok. A történetről alkotott véleményem nagyrészt megtalálható a forgatókönyv elemzésében, most csak az ettől eltérő, vagy abban nem szereplő részeket említem meg. Tehát vegyétek úgy, hogy ez az írás a folytatása a forgatókönyv elemzésének.

A nyitószöveg első bekezdése nem nyűgözött le, de hát oda se neki, nem ez a lényeg, hanem az ezt követő két és fél óra. A film kezdése viszont annál tökéletesebb: a nap, majd a csillagromboló képe, és a száguldás utáni lebukás remekül megcsinált képsor. A dobok remekül illenek a jelenethez. Megkockáztatom, hogy a legjobb filmkezdést ebben az epizódban láthatjuk, nálam még az Új remény klasszikus nyitását is üti. A különlegesen hosszú első snitt bennmaradásáért nagyon izgultam, amióta először meghallottam, hogy ilyen lesz a filmben. Nagyon szeretem az effajta virtuóz megoldásokat, kamerakezeléseket. Az űrcsata kivitelezése pompás, a zene tökéletes űrakció, az egész hamisítatlan Csillagok háborúja-érzést áraszt. Nekem ugyan továbbra sem tetszik nagyon az új Jedi-vadász kinézete, de a csata eseményei kárpótolnak ezért.

Az Invisible Hand fedélzetére való megérkezéskor újabb példát látunk a könnyed kamerakezelésre, amikor Obi-Wan kipattan a hajójából. Majd következik Grievous tábornok első feltűnése, egy nagyszerűen megkomponált képpel. Az átlós megvilágítás, a rácsok árnyképe, a sötétség, a köpenybe burkolt nagydarab robot, aki krákogva caplat végig a folyosón – briliáns. (Egyébként az éppen náthás Lucas is adott hangmintát a tábornok köhögéséhez.) A képsor alatt a tábornok vezérmotívumát hallhatjuk, ami tökéletesen illeszkedik a karakterhez. Gonoszhoz passzoló hangszerelésű, mégis kissé komikus téma: jól festi le Grievous jellemét. A tábornok hangja olyan, mintha egy fémvödörből beszélne, nagyon tetszik. A neimoidi pilóta kissé bágyadt hangja remek ellentétben van vele. A liftaknás jelenetek is tetszenek. Artu aranyos, amikor dugdossa a komlinket, de a szuper harci droidok magas hangja nagyon nem tetszik. Túl komikus. Ez agyoncsapja azt a brutális érzetet, amit a Klónok végén kialakított bennem az arénában folyó mészárlás. Ott még néma halálosztók voltak ezek a droidok, most meg bugyuta, nagy testű ovisok. Ha már muszáj volt beszéltetni őket, kissé mélyebb hangjuk is lehetett volna, nem kellett volna ilyen esetlenre venni őket. (Azzal kibékültem, hogy Artu elintézi őket, elvégre mégiscsak Arturól van szó.)

Megérkezünk Grievous magánlakosztályába. Mivel a szék, amelyben Palpatine ül, elvben a tábornoké, elképzeltem benne őt, és azt hiszem, elég kényelmetlen lehet neki, tekintve, milyen magas. Nem csoda, hogy inkább átengedte a fogolynak. A jelenetnek már a szék megfordulása megadja az alaphangulatát. A párbaj jó, de elég sokat vágtak ki belőle. Remek megoldás, amikor összeakad Anakin és Dooku kardja, hogy a kamera Anakin arcát a vörös kard fényében mutatja. McDiarmid parádésat alakít, nagyon jó, ahogy ide-oda vált a kancellár és a Sith hangja között. Először Anakinre nézve adja ki a parancsot: „Öld meg.” Aztán a tanítványa felé fordul, és kedvesen megismétli, hátha félrehallotta volna: „Végezz vele.” A Sith módszere az árulás, ezt Dooku a saját bőrén tanulja meg. A buckalakók említése után egy sikolyt hallunk a háttérből. Újszerű megoldás, utal rá, hogy ebben a filmben Anakin fülével hallunk majd.

Nagyon ötletes a két csatahajó tűzpárbaja. Kalózfilmeket idéző képsor, amire még nem nagyon volt utalás a Csillagok háborújában. A zuhanó hajó látványa, az ide-oda lépkedő Grievous és szövegei mind telitalálatok. A „Magnetizálni! Magnetizálni!” pedig az egyik legjobb szöveg a filmben. Sajnos közben egy már korábban feltűnt zene jelenti az aláfestést. Hőseink néhány kaland után Grievousnál kötnek ki. (Amikor a lift elől elmenekül a trió, és a földön ülnek, Palpatine úgy áll fel, hogy a keze a levegőt markolássza, és egész véletlenül eltakarja az arcát a kamera elől – avagy hogyan segítsük az ILM-et könnyen, gyorsan.) A testőrök elleni küzdelem alatt nincs zene, nyilván azért, hogy a fénykardok és a fénykardálló botok zúgása-búgása tisztán hallható legyen, mint a Klónok szeizmikus töltetének kilövésekor. Az egyedül maradt Grievous végül eliszkol, és lehetőséget ad a film második zenei copy-pastéjére, amit szinte minden esetben roppant igénytelen megoldásnak tartok: a hajó az első rész The Tide Turns című számára kezd zuhanni. (A zuhanás képsorai nagyszerűek, főleg a zárókép, amely egy nagytotálból közelít a hajóhídon ülő emberekre.) John Williams alighanem megírta az eredeti zenéjét ennek a jelenetsornak, ez lehetett a 2M2 jelzésű darab a III. rész zenéjének felvételén.

Amikor Lucas megmutatja Williamsnek a filmet (pontosabban az éppen legfrissebb vágást), annak már van zenéje, ugyanis egy ideiglenes zenesávot készítenek hozzá. A régi epizódoknál ez főleg Wagner-művekből állt, de most már a korábbi zenékből is lehetett válogatni. A copy-pasték, azaz a korábbi részek zenéinek változtatás, újbóli rögzítés nélküli felhasználásának egyik lehetséges oka az lehet, hogy Lucasék egyszerűen meghagyták véglegesnek az ideiglenes zenesávot. A másik ok persze az, hogy a Williams által írt zenét lecserélték a felvételek után. Lucas azt mondta, a Williams által írt zenék 90%-ával tökéletesen elégedett. A maradék 10%-ból ötöt újraírat a maestróval, öt százalékról meg hallgat. Azt hiszem, ez az öt százalék különösen esélyes a copy-pastéra, hiszen ha Lucas mégis meggondolja magát, a zenekari felvételek elkészülte után már nem kerülhet a helyükre új zene.

A transzporthajó landolásakor gyönyörű képet látunk a hatalmas városról, kellemes zenei aláfestéssel. A leszállás után ismét találkozik Anakin és Padmé. A lány a sötétben áll, az oszlopok között. Kiemelkedően jó jelenet, nagyon bensőséges hangulatú, és mindkét színész pompásan játszik. A suttogások, a sok árnyék, a közeli képek, Padmé tekintetének ide-oda rebbenése és a II. rész szerelmi témája mesés egyveleget ad. Aztán a zene felerősödik, és Grievoust látjuk, ahogy megérkezik az Utapaura. A kép és a zene összhangja zseniális ebben a szöveg nélküli jelenetben. Tanítani kéne. A harmónia továbbra is hibátlan, ahogy Anakin és Padmé beszélgetését halljuk a Coruscant-on. A jelenet elején hegedűvel előadott szerelmi téma fantasztikus. Az éjszakai város gyönyörű, Padmé szintén, bár a lány játéka egy kicsit erőltetettnek tűnik ebben a jelenetben. A Csillagok háborúja-filmekben jellegzetes képváltás szinte rákényszeríti az embert, hogy Padmé arcát nézze, amíg el nem tűnik. De aztán visszatér, a rémálomban. Újabb utalás: most arra, hogy ezt a filmet Anakin szemével nézzük. A II. részben kívülről láttuk a rémálmot, nem belülről. A zene jó értelemben véve nyomasztó, a kép szintén, jó érzés felébredni a rémálomból. A csend, a kevés fény nagyon meghitté teszi a hálószobát. Érdemes összevetni a II. résszel, ahol ugyanez a hálószoba elég bizarr hangulatot árasztott néhány kellemetlen látogatónak köszönhetően. De most ennek nyoma sincs, és még a műkéz szervómotorjának a zúgása is beleillik a hangulatba. A Jedi lemegy a verandára, és az éjszakai város gyönyörű látképét szemléli. Anakin témáját halljuk az I. részből, amikor Padmé megjelenik, és diszkréten felgyulladnak a lámpák. Ez arra emlékeztet, amikor a Klónokban szintén feltűnt Anakin témája: egyetlen alkalommal, a film elején, amikor először találkoztak Padméval a lakosztályban. Anakin most elterelésképpen a japorfa medálról kezd beszélni, és ekkor néhány csengettyű szólal meg. Ezt a részletet nagyon szeretem. Mindössze néhány másodperc az egész, és később nyoma sincs sehol, de szerintem meseszép. Kár, hogy a CD-n nincs rajta. A jelenetet ezután nyugtalanító zene kíséri, addig, amíg Padmé nem oldja fel a feszültséget, amikoris visszatér a szerelmi téma.

Ezután megpillantjuk a Jedi-templomot, és a kamera egészen a bejárat szintjéig süllyed. Jellegzetes Lucas-módszer: előzetesen megmutat néhány dolgot, aminek a későbbiekben szerepe lesz. Most látjuk először a templom lépcsőit, de nem utoljára. A beszélgetés nagyon jó, Yoda pedig több mint jó, már-már tökéletes. Digitális karakter létére éppúgy viszi a filmet, amikor vásznon van, mint McDiarmid. Anakin érzelemmentesnek szánt, néha odavetett szavai és a kis mester mélyreható válaszai remek ellentétben vannak. A következő helyszín az eligazítóterem. Egyszerű, de remek díszlet. Ismét egy kis betekintést nyújt a színfalak mögé, a Jedik mindennapi életébe. Ebben remek folytonosságot mutat az első három epizód. A Baljós árnyakban csak a tanácstermet láttuk (és egy erkélyt), mintha a templomban csak tizenkét Jedi lenne, és azok is állandóan ott ülnek a magasban. A Jedi-rend ábrázolása erősen szimbolikus volt. A Klónok legnagyobb örömömre megmutatott néhány hétköznapi pillanatot és helyszínt: az ifjak képzését Yodával, Yoda meditációs kamráját, a könyvtárat és néhány belső folyosót. Nagyon tetszett mindegyik, mert közelebb hozták a nézőkhöz a Jediket. Kiemelték őket a tanácsterem elefántcsonttornyából, és ezáltal emberibbé váltak. Ez most folytatódik: látjuk a bejáratot, látjuk, ahogy a Jedik kijönnek az eligazításról, később azt, ahogy a csapatszállítóikhoz mennek, ahogy ballagnak a folyosókon – végül azt, ahogy meghalnak ugyanezeken a folyosókon.

Anakin és Palpatine beszélgetése egy komoly vágási hibával indul. Nem lenne ezzel a hosszú kezdéssel semmi baj, ha Anakin nem nézne közben jelentőségteljesen a földre. Így nagyon érződik, hogy szó szerint belevágódtunk egy jelenet közepébe. Nem bánnám, ha ezt korrigálnák a DVD-n. Ahogy ketten elballagnak a kamera előtt, meglátjuk azt a kis oldalsó kamrát, ami az előző epizódban rejtve maradt a szemünk elől. A jelenet zárásakor mindkét figurának csak a fekete sziluettje látszik – az előrevetített jövő. Amikor a jellegzetes vágás után meglátjuk a templomot, az fényárban úszik, bár az ég borult – amilyen a galaktikus helyzet. Anakin nem kapja meg a mesteri rangot, tiltakozni kezd, és ezt Darth Vader témája festi alá, mely most tűnik fel először ebben az epizódban. A következő jelenetet is nagyon remeknek tartom: Obi-Wan nagy nehezen kinyögi, miért lett tanácstag egykori padawanja. Amikor az ablaknál állnak, megint a templom lépcsőit látjuk, miközben Anakin azt mondja: „Arra kérsz, hogy a Jedi-kódex parancsai ellen tegyek.” (Érdekes, hogy Anakin nehéz helyzetben mindig megmagyarázza, hangosan lefordítja a maga számára a szituációt. A Klónokban Padmének mondott hasonlót: „Arra kérsz, hogy cselekedjek racionálisan.”) Hayden fantasztikusat alakít, méltóságában sértetten szuszog, szúrósan néz, összehúzza a száját. Obi-Wan szinte meghunyászkodik a jelenet végére, és a következő helyszínen, a csapatszállítón ki is fejti aggályait. Yoda gondterhelten simogatja végig a fejét. Nagyon meglepődtem, amikor ezt láttam, érdekes újítás. Obi-Wan biztosítja a mestereket Anakin hűségéről. Ekkor enyhe pofonként az Uralkodó témája szólal meg. A katonai területre érkezés eredeti zenéje az a részlet volt, ami a Baljósban a Coruscant-i megérkezést festette alá, de le lett cserélve. Azt hiszem, jobb ez így, az a fényes zene nem igazán illett volna ide. Ebben a verzióban viszont tökéletes a kép és a zene egysége, igazi komor, klónháborús hangulatot teremt.

A korábbi szürke színvilágot a lágy barna, a meleg színek váltják fel, ahogy Anakin Padméval találkozik. Megint túlesünk egy tökéletlen vágáson, majd észrevehetjük, hogy Anakin már elég gyakran tesz Vaderre jellemző mozdulatokat. Akárki gondoskodott erről, remekül megoldotta a két figura egymásba mosását.

Az operaházi jelenet szép nagytotállal indul. A lépcsőkön felsétáló felső tízezer, köztük rengeteg ismerőssel igazi ínyencfalatnak számít a rajongók körében. Az egyszerű, három hangból álló dallam jól illik a képhez. A kamera ezután a kancellár páholyát mutatja meg, és a zene rögtön bizarrá, idegenszerűvé válik. Bizarr a téma is, ami szóba kerül: a Sith. Ezt a jelenetet minimális díszlettel vették fel: két átalakított székkel a főkancellári irodából. A stáb pedig ott tolongott McDiarmid körül, aki kivételesen örült a közönségnek, mert úgy érezhette, mintha tényleg mesélne. Mi tagadás, a brit színész csakugyan itt nyújtja képességei legjavát ebben a filmben. Minden szava, minden arcrándulása, fejmozgása, levegővétele tökéletesen a helyén van. Itt elevenedik meg a legjobban Palpatine főkancellár karaktere, akinek az álarca alól már kezd kibukkanni Darth Sidious: amikor a „Jedi” szót kimondja, vagy amikor Darth Plagueis bizarr halálán elmélkedik. Legalább tucatszor láttam ezt a jelenetet, mire végre sikerült túlnéznem Palpatine fején, és meglátnom Knollt a hátsó páholyban. A Mon Calamari táncosokról mutathattak volna néhány közelit is, mert így elsőre nehéz felfogni egy kívülállónak, hogy miféle látványosságot figyelnek Anakinék. A zene szó szerint meseszép, elbűvöli az embert, amikor Palpatine az élet létrehozásának képességéről beszél. Megható az is, ahogy Anakin korábban szörnynek nevezi a félig droid, félig élő tábornokot.

A következő helyszín a Kashyyyk, ami nagyon tetszik. Kár, hogy keveset szerepel. Alatta egy gyönyörű copy-paste zene szól, az aréna témája a Klónokból. Nem bántam volna, ha itt valami eredeti zene hallatszana, de belátom, hogy csak az elvakult rajongók azonosítják be ezt mint arénatémát, mert a filmben alig lehet hallani, tehát nem fáj a dolog. Itt nem. A Tanács ülése után megkezdődik a droidok partraszállása, amit megint egy copy-paste zene fest alá, a droidinvázió témája a Baljós árnyakból. Ez viszont nagyon nem tetszik. Itt látszik igazán, miért tartom igénytelen megoldásnak a copy-pastét. Ugyanis van egy csata, amelyben droidok harcolnak vukikkal a vukik szülőbolygóján. Droidokat három epizódon keresztül láttunk állandóan, a nagydarab, sokak által kedvelt vukik pedig itt tűnnek fel először, Csubakkával együtt. Vajon melyik csapatot kellett volna megzenésíteni itt? Kik érdekelnek minket jobban? A Jediben az Endoron az evokok lettek megzenésítve, nem a birodalmiak! Ide szerintem valami jó vukis, őserdei stílusú zene kéne, dobokkal, fa- és rézfúvósokkal. Valami eredeti, nem megint egy copy-paste, aminek semmi köze nincs a vásznon zajló eseményekhez, csak be van vágva alá. Azt elfogadom, hogy nem íródott vezérmotívum a vukiknak, mert tényleg nem szerepelnek túl sokat a járkáló szőnyegek, de azért valami eredeti akciózenét megérdemeltek volna.

Amikor a klónok lövést kapnak, mindig látványosan, hangos üvöltéssel esnek össze (néha a droidok is). A kamera nagy csatákat mutat, de az egyének halála mindig komoly hangsúlyt kap ebben az epizódban, szemben a II. résszel, ahol a Jedik némán, mondhatni szinte észrevétlenül hullanak a csatában. Most minden egyes halált észreveszünk, kezdve a nyitó űrcsatában a vadászgépből kirepülő pilótától, akit a kamera külön megmutat, miközben röpül. Rendkívül jó ötletnek tartom, igazi kis finomság, ami sokat ad a film hangulatához.

Egy olyan jelenethármas következik, amelynek a középső darabját Lucas sajnos kivágta a filmből. Anakin elbúcsúzik mesterétől és barátjától. Obi-Wan útnak indul az Erő-téma kíséretében, mely egyben Kenobi vezérmotívuma is. Egyszerű és tökéletes zenei megoldás, szép hangszereléssel. A látványról pedig nincs mit mondani: a csillagromboló lenyűgöző. Anakin elmosolyodik a beszélgetés végén, de ahogy hátrébb lép, és eszébe jut mindaz, ami zavarja, ismét elkomorodik.

Ezután hiányolom Anakin és Palpatine beszélgetését, melyet tüzetesen megvizsgáltam a korábbi elemzésemben, mert így eléggé a levegőben lóg Anakin következő látomása. Ráadásul a látomás szerepe érthetetlenné válik, ugyanis ez lenne a figyelmeztetés Anakin számára. Az első látomás, a rémálom Dooku kivégzése után érkezett, amikor Anakin önszántából, felelősségének tudatában rálépett a sötét ösvényre. Az iménti búcsúzáskor szerintem egyértelműen a világos oldalon áll, de a kivágott jelenetben Palpatine megint beárnyékolta az ifjú Skywalker lelkét, ami újabb misztikus figyelmeztetést vált ki. Ebben a jelenlegi formájában inkább úgy néz ki, mintha becsapás, a sötét oldal egy körmönfont csapdája lenne a látomás, amit Anakinnek mindig figyelmen kívül kéne hagynia. Ez a koncepció eléggé eltér az eredetitől, főleg, ha összevetjük a II. rész igencsak fontos látomásával. Az Anakin-Palpatine jelenet kivágása szerintem csökkentette a III. rész történetének árnyaltságát, mélységét, és ezzel talán kissé következetlenné is tette.

Anakin most Padméval beszélget, és a jelenet végén közli, megtalálta a megoldást, hogy megmentse. A jelenet zenéje szerintem rendkívül gyengére sikeredett, olyan, mintha nem is lenne. Fontos mondatok hangzanak el, Anakin közeledik a döntéséhez, mely a bukását fogja okozni, és ezt a remek lehetőséget kínáló jelenetet egy semmitmondó zenécske festi csak alá. Pedig olyan szépen meg lehetett volna zenésíteni ezt az érzést, a konfliktust! Anakin lelkiállapotát Williams gyönyörűen tudta ábrázolni az előző epizódban, most meg többször is olyan érzésem van, mintha a zene inkább elrejtené, semmint felfedné a szereplők érzéseit. Nagyon zavaró ez a többi öt filmben megszokott színvonalhoz képest. Főleg azzal együtt, hogy Williams saját állítása szerint azért szeret filmzenéket írni, mert a zene megmutatja azt is, ami a vásznon nem látható.

Obi-Wan és az Erő-téma megérkezik az Utapaura. (Érdekes, hogy a leszállóplatformok csúcsán az eredeti koncepció szerint szélmalmok lettek volna.) Tion Medon tökéletes mellékszereplő, jól néz ki, és határozottan karakteresre sikeredett. A mélynövésű kurták, akik mintha megtankolnák Obi-Wan vadászgépét, iszonyú jó hangokat adnak ki: u-i-u-i-u-i. A háttérben egy veractyl üvölt fel. Az egész helyszín egy kompakt egységet alkot, az ember rögtön elhiszi, hogy ez valódi, élő hely. Van egyénisége. Amikor Obi-Wan csuklyával a fején néz eltűnő vadászgépe után, teljesen elfogott a régi epizódok hangulata. Ez megint egy pompás kapocs a két trilógia között, amiből számtalan van még a III. részben. Obi-Wan kiválasztja Bogát, akinek a kinézete és a hangja is elvarázsolt, de főleg a hangja. (Boga hamar a kedvenc állatkám lett a Csillagok háborúja lényei közül.) Burtt fantasztikus munkát végzett az Utapauval. Minden hang rendkívüli, ami itt szól. Persze az ILM animátorai is kitettek magukért, például Boga mozgásának animálásában. Csakugyan gyíkszerűen mozog, nekem valószínűleg hányingerem lenne a sok ide-oda dőléstől meg ugrálástól egy idő után. A szeparatisták rejtekhelyén Grievous megmondja az egyértelműt a szakadár vezetőknek, akik olyan ijedten néznek össze, hogy komolyan sajnálni kezdtem őket. Teljesen kicsúszott a kezükből minden, már csak Sidious bábjai, akiket a nagyúr még csak nem is saját kezűleg tologat a sakktáblán, hanem Grievouson keresztül. Obi-Wan érett megfontolás tárgyává teszi a tábornok fogságba ejtésének kérdését, és arra jut, hogy a legjobb, amit tehet, ha egyszerűen leugrik. Klasszikus mondata után nagyvonalúan elintézi a testőröket, és felveszi a harcot a nagyszájú tábornokkal. Küzdelmük alatt Grievous témája szól, mely egyszer már elhangzott ebben az epizódban, amikor a tábornok megérkezett az Utapaura. Itt most kórus nélkül hallható, de nincs igazán összhangban a kép és a zene, ami nálam némiképp parodisztikus, komikus hatást kelt ebben a jelenetben. Látva azt a cséphadarást, amit Grievous a Jedik harcművészetének tart, önkéntelenül is Dooku gróf arca jutott eszembe, aki kiképezte a tábornokot. Nyilván tökéletes közönnyel leplezte azt a végtelenül mély undort, amit egy ilyen barbár szörny láttán érzett. Miután megérkeznek a klónok, Grievous és Obi-Wan vadnyugati módra egymás szemébe néznek. Grievous szövege alatt bámulatosan van animálva mindaz, ami élő a tábornokban. Obi-Wan ezután elősegíti Grievous menekülését, aki pókként mászik be az egykerekűjébe. Menekülés közben, amikor leugrik a járműve, a lábával még egy klónharcost magával ránt a mélybe.

Cody bejelentkezik a Jedik irányítóközpontjába, és beszámol a harcok állásáról. A jelenetet az utóforgatáson vették fel, a korábbi forgatókönyvverziókban nem szerepelt, pedig elég fontos, hiszen itt derül ki, mi az igazság a Jedik hatalomátvételi kísérletéből. Sidious remek munkát végzett. A Jedik már elkéstek. Akármit tehetnek, az mindenképpen a bukásukat fogja okozni. Ha megtámadják a kancellárt, és nem sikerül megállítaniuk, meghalnak mindannyian, amint azt látni fogjuk. Ha legyőznék a kancellárt, a Szenátus fordulna ellenük, és az eredmény valószínűleg ugyanaz lenne. Ha nem tesznek semmit, szép lassan eltűnnek a háború alatt. Innen nincs kiút. Korábban kellett volna cselekedni. Nem csoda, hogy Yoda csak sötétséget lát maga előtt. Kár, hogy ezt is egy copy-paste festi alá, a II. részből.

Most pedig, szemben az első oldalon tett állításommal, a Sith leleplezésének jelenetét megint alapos elemzésnek vetem alá. Ezt a remek színészi játék indokolja, ami rengeteget ad a forgatókönyv soraihoz. Továbbra is fenntartom mindazt, amit korábban írtam erről a jelenetről, de most kiegészítem néhány gondolattal. (Nézzétek el nekem, hogy nem mindig idézem szó szerint a magyar szöveget.)

PALPATINE: Bízzunk benne, hogy a feladat végrehajtása nem haladja meg Kenobi mester képességeit.

ANAKIN: Mellette lenne a helyem.

Ennyit a fontos hírről, mely szerint a háborúnak hamarosan vége lesz. Ideje rátérni az igazán lényeges dolgokra.

PALPATINE: Egyenesen fájdalmas látnom, hogy a Tanács mennyire nem értékeli a képességeidet. Nem gondolkodtál még el rajta, miért nem emelnek téged mesterré?

ANAKIN: Bárcsak tudnám. Egyre inkább az az érzésem, hogy ki vagyok rekesztve a Tanácsból. Tudom, hogy vannak dolgok, amelyeket nem mondanak el nekem az Erőről.

Szövege elmondása után Anakin várakozással teli arccal pillant a főkancellárra. Mintha azt kérdezné: „Jól feleltem?” A kancellár bólint. Lám, Anakin úgy táncol, ahogy ő fütyül. Hajlandó belemenni a játékba, amit a kancellár készített elő. Palpatine ezután első mondatában kimondja azt, amit Anakin kimondatlanul hagyott. Utána gondosan elhelyez egy elismerő (de a Jediket becsmérlő) megjegyzést, majd a hangulat felmelegítése után belevág a tanácsaiba.

PALPATINE: Nem bíznak benned, Anakin. Látják a jövődet. Tudják, hogy erőd túl hatalmas lesz ahhoz, hogy kontrollálni tudják. Anakin, ki kell törnöd a hazugságok sűrű ködéből, amit a Jedik teremtettek körülötted. Engedd, hogy segítsek megtanulni az Erő finomságait.

ANAKIN: Honnan tud ennyit az Erőről?

PALPATINE: A mentorom mindent megtanított nekem az Erőről... még a sötét oldal használatát is.

Nagyon óvatosan kezdi a behálózást. Először tovább gyengíti a Jedikbe vetett bizalmát, és egyenesen hazugoknak nevezi őket. Aztán jön egy hirtelen váltás: az Erőről kezd beszélni. Nagyon meglepő egy politikus szájából ez a mondat. Meglepő és gyanús. Anakin kérdése után a kancellár kimondja a kulcsszót: sötét oldal. Milyen áhítattal ejti ki a száján ezeket a szavakat! Ez még egyértelműbbé teszi, kivel áll szemben Anakin, aki megint csak visszakérdezni tud (akar?), ahelyett, hogy cselekedne.

ANAKIN: Ismeri a sötét oldalt?!

PALPATINE: Anakin, ha valaki meg akarja érteni a nagy rejtélyt, tanulmányoznia kell annak minden aspektusát, nem pedig csak a Jedik dogmatikus, elfogult nézőpontjából vizsgálódni. Ha igazi, bölcs vezetővé akarsz válni, nagyobb rálátással kell rendelkezned az Erőre.

A kancellár hangja most idegessé, nyugtalanná válik, szinte magyarázkodik az első mondatban. (Most kivételesen nem volt undor a hangjában, amikor a „Jedi” szót kimondta, szemben az előző alkalommal.) Hiszen kiadta a titkát egy Jedinek, aki a legfőbb ellenségei közé tartozik. Még. Sidious veszélyes játszmába kezdett, nem meglepő az idegessége. Valahogy mégsem hiszem, hogy komolyan aggódik a beszélgetés kimenetele miatt. Ez csak színjáték, hogy Anakin komolyan beleélje magát a helyzetbe. Amikor a kancellár befejezi ezt a szövegrészletet, még el is mosolyodik.

PALPATINE: Légy óvatos a Jedikkel, Anakin. Csak általam juthatsz nagyobb Erőhöz, mint bármely Jedi. Ismerd meg az Erő sötét oldalát, Anakin, és képes leszel megmenteni a feleségedet a biztos haláltól.

Szinte hipnotizáló a hang, mely a nagyobb erőről, a nagyobb hatalomról szól. És a zene is csábító, tökéletes mézesmadzag. Nem komor, hűvös, hanem meleg, fényes, hívogató, hiszen Anakin ilyennek hallja ezeket a szavakat. Eleinte nem voltam elégedett ezzel a megoldással, valami sötétet, behálózót szerettem volna hallani, de egy barátomnak sikerült meggyőzni róla, hogy ez így jó. Ez illeszkedik ahhoz, hogy Anakin szemével látunk, és az ő fülével hallunk, bár nem tagadom, kissé kevésnek érzem a zenét ebben a jelenetben. Mintha Lucas és Williams úgy döntöttek volna, hogy a kritikus pillanatokban inkább ne nagyon legyen zene ebben az epizódban, legalábbis a párbeszédes jelenetekben ne. Csakhogy nem ezt szoktuk meg a többi részben, így némiképp zavar a dolog.

ANAKIN: Mit mondott?

PALPATINE: Használd a tudásomat, könyörgöm.

ANAKIN: Ön a Sith nagyúr!

PALPATINE: Tudom, hogy mi aggaszt téged. Hallgass rám! Ne légy többé tehetetlen báb a Jedi-tanács kezében! Mióta csak ismerlek, mindig is többre vágytál, mint amit egy egyszerű Jedi-lovag elérhet. Tudom, hogy szeretnél szívből élni, nyomot hagyni.

A kard bekapcsolása után Palpatine idegességében többször is összecsukja az öklét, majd kinyitja, és ismét összezárja. Nagyon hiteles, nagyon meggyőző. Aztán merészen hátat fordít a Jedinek, és Anakin – egyben igazat adva Palpatine-nak – leengedi a kardját. Majd észbe kap, és ismét a kancellár nyakának szegezi.

PALPATINE: Végezni akarsz velem?

ANAKIN: Legszívesebben azt tenném.

PALPATINE: Tudom, hogy szeretnéd. Érzem a dühödet. Segít koncentrálni, erősebbé tesz.

Anakin kikapcsolja a kardot. Elbukott a próbán, és ezt a zene is megmutatja: Palpatine témája szólal meg.

ANAKIN: A Jedi-tanács elé viszem.

PALPATINE: Természetesen ezt kellene tenned. De nem vagy biztos a szándékaikban, ugye? ANAKIN: Gyorsan ki fogom deríteni az igazságot.

Palpatine teljes nyugalommal fogadja el Anakin döntését. Úgy kérdez vissza, mintha a Jedi nem is az ő életéről döntene. Anakin válasza közben egy kicsit elmosolyodik, és ez számomra egyértelművé teszi: itt most pontosan tudja, milyen igazságot fog majd kideríteni. Amilyenre neki szüksége van, ami közelebb viszi a céljaihoz. És ezt Palpatine is látja rajta, nem csoda hát, hogy következő mondatában elismerően szól a fiúhoz.

PALPATINE: Nagy bölcsesség rejlik benned, Anakin. Ismerd meg a sötét oldal hatalmát. A hatalmat, amely megmentheti Padmét.

Anakinnek ez a mosolya sokat rontott nálam a karakter megítélésében. Eddig még képes voltam valamennyire együttérezni Anakinnel, főleg a forgatókönyvi verzió alapján, mert ott jobban érződnek azok a kényszerek, amelyek a filmből néhány jelenet kivágása miatt részben kimaradtak. Ez a mosoly most előrevetíti a gonosz, eltorzult lelkű Anakint. Ez a mosoly egy tudatos választásról szól.

Grievous üldözésekor és később, az ökölharcnál is érdekes, hogy a tábornok már nem beszél, csak nyög, meg röhög időnként. Teljesen állatias lett. Az egyébként elég hangulatos végső összecsapás alatt szóló zene egyáltalán nem illeszkedik a képhez. Globálisan passzol ugyan a jelenethez, de az egyes történésekhez nem. Nem vagyok biztos benne, de szerintem az eredeti, Williams által írt 4M4a jelzésű zenét lecserélték, valószínűleg azért, mert megváltozott a jelenet vágása, és ahhoz már nem passzolt  a korábbi zene. Amikor Obi-Wan megkapaszkodik a platform peremén, a zene rosszkor vált ritmust. A váltás akkor van, amikor Grievous megragadja a botot, pedig vagy korábban kellett volna (a leesés pillanatában), vagy később, amikor a kamera felemelkedve mutatja a lógó Jedit. A lövések alatt sem történik komolyabb változás a zenében, csak akkor, amikor Grievous végre elhalálozik. Ezt érdemes összevetni a Klónok Jango vs. Obi-Wan összecsapásának zenéjével, ahol minden egyes mozgásnak, történésnek megvan a zenei visszhangja, párja. Williams ott megmutatja, mire képes a kép és a zene szikronizációjában. Nagyon sajnálom, hogy most nem hagyták kibontakozni ezt a képességét.

Anakin jelentést tesz Windunak arról, amit a főkancellár mondott neki. Ez a jelenet az utóforgatáson lett felvéve. Anakin pozíciója a jelenet végén sokatmondó: még a fényben áll, de a teste nagyobb része már az árnyékban van. Lucas gondosan ügyel a fény-árnyék szimbolikára. Anakin tanácstermi merengése és a telepatikus kapcsolata Padméval szintén az utóforgatás eredménye. Üde színfolt a filmben, nagyon tetszik. A merengés közben igen óvatosan felbukkan a szerelmi téma. A lágy, keleties hangzású zene gyönyörű, tökéletesen árnyalja a szeretett lény elvesztése felett érzett fájdalmat. Mert Anakinnak ezt jelenti Palpatine letartóztatása és megölése. Nem Palpatine halálát, hanem Padméét. Nem csoda, hogy úgy dönt, kézbe veszi a dolgokat, és az Erő-téma kíséretében útnak indul. (Nem tartom nagyon szerencsésnek itt az Erő-téma használatát, hiszen Anakin nem a Jedisége miatt megy a kancellári irodába, hanem a szerelme miatt.) A merengés zenéje és képei kiemelkedően jó részét alkotják a filmnek. Itt Williams a Csillagok háborújában szokatlan módon tudta megragadni és ábrázolni Anakin lelkivilágát. (Kár, hogy ezt a keleties éneklést már Hans Zimmer is felhasználta a Gladiátorban. Ennek fényében talán mégis maradni kellett volna a Star Wars-ban hagyományos, hangszerekkel ábrázolt lelkivilágnál, bár ez a megvalósítási mód is szép.)

Winduék megérkeznek a kancellárhoz. Alsó kameraállásból látjuk, ahogy végigmennek a folyosón az irodáig. (Amikor Mace a Köztársaság Galaktikus Szenátusára hivatkozik, az jutott eszembe, hogy talán eltévesztette a szöveget a karaktere. Nem a Galaktikus Köztársaság Szenátusáról lenne inkább szó?) Palpatine hátborzongató üvöltéssel támad a Jedikre. Ez már Sidious mérhetetlen gyűlölete, amit évtizedekig palástolnia kellett, és most végre kiszabadul. Három Jedi gyors halála lesz ennek a gyűlöletnek az ára. A harc közben a Jedik eléggé bambának tűnnek, ami azt illeti. Saesee Tiin például felemelt karddal nézi végig, ahogy a mellette álló Jedit Palpatine kardélre hányja, anélkül, hogy akár csak egyet is suhintana. Nem ártott volna kissé pörgősebbre venni ezt a jelenetet. Sidious egy alkalommal könnyedén megölhetné Windut, amikor a mellkasához tartja a kardot. Mégsem teszi meg, mert Anakin még nem érkezett meg, és akkor oda az átállás. Windu pedig nem tudja mire vélni a dolgot, de innentől még elszántabban küzd. A harc alatt meglehetősen gyenge zene szól, szerintem nem méltó a Sith-nagyúr első akciójához. (Pláne, ha összevetjük a nagyúr utolsó akciójával a Star Wars-ban, ami igencsak markáns zenét kapott.) Ennél a résznél alakult ki bennem az az érzés, hogy Lucas sokszor olyan zenét íratott Williamsszel, amely nem illeszkedik 100%-osan a képhez, csak úgy nagyjából, mert így könnyebb dolga van, ha később valamit változtatni akar. Ha tökéletesen illeszkedő zene születik, egy vágás megváltoztatása azzal jár, hogy az egészet ki kell dobni. Ha viszont csak amolyan „nagyjából”-zene van, azzal jóval kevesebb a gond. A zene szerintem ott tér magához, amikor Sidious elveszti a kardját, és rémült patkányként iszkol az ablak széléhez. Eddig csak húzta az időt a küzdelemben, de most csakugyan pechje volt az öregnek. Sajnos Windu még most sem akarja megölni, csak letartóztatni, ezért ki kell provokálni a döntést: a nagyúr villámlani kezd, de hagyja, hogy Windu a kardjával hárítsa a villámokat. Még a saját arcát is hagyja eltorzulni, majd eljátssza, hogy teljesen legyengült, és amikor Windu végre meg akarja ölni, kegyelemért kezd könyörögni. Igazi aljas gazfickó. Lucas azt mondta, ennek a jelenetnek olyannak kell lennie, hogy a kisgyerekek felpattanjanak, amikor nézik, és odakiáltsanak Windunak, hogy „Ne higgy neki! Csak megjátssza magát!” Amikor Anakin meg akarja állítani Windut, az Erő-téma szólal meg. De amikor lecsapja a kezét, a zene átváltozik, és őrült, sokkoló horrorba torkollik minden. Windu üvölt, a zene üvölt, Palpatine üvölt – a nézőt pedig rázza a hideg. A film első hatalmas csúcspontja ez. Csak egy mondatot tudok mondani: „Un-li-mi-ted po-werrr!!!” McDiarmid megint elképesztő teljesítményt nyújt. Nem csoda, hogy az utóforgatáson minden egyes felvételnél megtapsolták McDiarmidot. (Ennek az egész jelenetnek az utóforgatáson született meg a filmen látott verziója, korábban nem volt üvöltés, és nem zuhant ki Windu sem. Utóforgatás nélkül, az eredeti verziójában elég gyenge lett volna ez a film.) Az a kontrollálatlan, állati gyűlölet, ami kirobban belőle… ilyesmire még soha nem volt példa. Hátborzongató. Nem csoda, hogy Anakin sokkos állapotban, kardját elejtve zuhan magába.

ANAKIN: Hogy tehettem ezt?

PALPATINE: Beteljesítetted a sorsodat, Anakin. Légy a tanítványom.

Anakin felnéz egy pillanatra az eltorzult szörnyre, aztán lefelé fordítja a tekintetét. Nem bír ránézni.

PALPATINE: Tanuld meg használni az Erő sötét oldalát.

A bukott Jedi még mindig nem tud Palpatine-ra pillantani. Maga elé mondja a választ.

ANAKIN: Megteszek mindent, amit kér.

PALPATINE: Jól van.

Most képes felnézni Palpatine-ra, amikor elmondja, mit kér ő cserébe. Amikor viszont a következő mondatban beismeri gyengeségét, megint összeroskad.

ANAKIN: Csak segítsen megmenteni Padmé életét. Nem tudok élni nélküle.

PALPATINE: A halál legyőzésének titkát eddig csak egyvalaki ismerte meg. De tudom, hogy mi ketten, együtt, felfedhetjük a titkot.

Kulcsfontosságú mondatok ezek. Döbbenetesen mély hangon halljuk, valószínűleg megint Anakin fülével, aki most nem áltatja magát, tudja, hogy feleslegesek a korábbi szép szavak, ő most tulajdonképpen lepaktál az ördöggel. Ez az ő saját döntése. Padméért teszi meg, és aztán  Palpatine szavai megrészegítik. A hatalom lehetősége, ami korábban el volt zárva előle, teljesen elveszi az eszét, odacsúszik Sidious elé, kiegyenesíti a gerincét, és megbűvölve mered rá. Sidious pedig úgy játszik vele, mintha egy hangszer lenne – vagy inkább egy kígyó, akit megbűvöl. A Sith tárgyilagos hangon kezdi a mondatot, aztán határozottan tesz egy ígéretet, mely a végére halk suttogásba megy át. Anakin ezután ismét lejjebb ereszkedik, és esküt tesz a Sith mellett, miközben lágyan megszólal Darth Vader témája. Amikor a névadás után Sidious felveszi a köpenyét, az Uralkodó témáját halljuk, a csuklya felvétele után pedig a kórus is belép. Sidious rögeszmés hangon beszél a Jedikről, ami nem csoda, hiszen most fedte fel magát, most már mindennek tökéletesen kell sikerülnie. A terv a végső szakaszába lépett. Amikor kiadja az utasításokat Vader nagyúrnak, Vader témájának egy részlete bukkan fel, és utána ismét csak suttogva mondja ki Padmé nevét. A jelenet alatt most különös hangulatú zene szól, ami szerintem lehetett volna sokkal sötétebb is. Ez általános problémám ebben az epizódban: kevésszer hangzik fel igazán sötét zene, különösképpen az Uralkodó témája. A zárómondat óriási: „Once more the Sith will rule the galaxy and we shall have peace.” Kegyetlen, gonosz, elnyújtott kezdés, ami aztán a jó kifigurázásába fordul, és halkan, mosolyogva zárul, megbecstelenítve a világos oldal egyik legszebb szavát, a békét.

Folytatása következik...

Simon Z.